Zuhanó történés

Mert mást cselekedni nem tud: örök menekülés-körforgásban hangyaként araszol előbbre a kiszolgáltatott ember! Üzekedések Möbius-létra szalagját szándékosan kikerüli, vagy elrágja! Posványos, kitaszított, degenerációs homálynak tűnik, ha kutató-szemek látó tükrei nélkül észlelünk valamit a velejéig felszínes világunkból! Kísértet-holdak telepedő árnyékából fakadó forrás éjszakáink bársonyán fenyegetőn ránk merednek csendes éji árnyak!

Jó volna hinni, hogy modern, komiszodó gyermekeink szívét még nem csúfítja álság; kozmikus kilakoltatási végzésnek tűnhet, ha örök játékos kíváncsiságtól fosztatnak meg az,, egyesek”! Mert az, ki már részesévé válik egy előre megtervezett cselekménynek, még nem biztos, hogy imporvizáló szerepkörét hitelesen el is játszhatja; az épülő éjszakát nem zárhatja körbe semmi más, csupán cinkos-aljas alvilági sötét! Hűvös nyughatatlanság legyint meg: az érezhető Mindenség különös szurok-massza vegyülettel dúsítottsága!

Hazugságok hálójában alattomos tenyészet lakozik; megcsalható, sugárzó fények zuhannak haldokló, sápadt holdfényeknél! Elporladó Nivive-ninccsé lesz a dobbanó, emberi lélek is! Csörrenő rabláncként már mindannyiunk lüktető szívén kattan vas-bilincsű, bezárt lakat! – A bizonytalanított Jövő már így is hangtalan, kitaszított farkasszemezés a tudatos kétségbeeséssel! Tértelen sarkvidéki hideg térben egyedül csak a sebezhetők maradhatnak józan-tisztán, némán éberek!

Szemek felhő-redőzeteit felnyitogató őszinteségek gyöngy-fátylaiban az adott pillanat halhatatlansága megremeg!