Erzsimama: Zümike - A bölcs tölgyfa 6. rész (mese)
Megjelent:
Témakör: Gyerekeknek



Zümike - A bölcs tölgyfa 6. rész

Kora hajnalban ébredt meg Zümike. Kinézett az ablakon, és látta, hogy már pirkad. A dombok felett lángvörösen izzott az ég alja, jelezvén, hogy mindjárt felkel a nap. Csodálata csak nőtt, meglátva a szépséges virágokat, amint ébredeznek a környéken. Ahogy nézegette őket, vágyakozás fogta el barátnője, a szépséges liliom után. Elhatározta, hogy visszarepül hozzá. De egyelőre csendben figyelte a természetet. Szinte ujjongott magában, amikor a napot mint tűzgolyót felfelé kúszni az égre.

Végre felébredtek a többiek is. Megértették Zümike menni akarását, hiszen ők is jól ismerték ezt az érzést.
- Zümm-zümm! Köszönöm, hogy veletek lehettem, és ilyen szívélyesek voltatok hozzám. Igazi barátok vagytok. Remélem, én is viszonozhatom majd kedvességeteket. Minden jót kívánok nektek! Viszontlátásra!
- Szervusz, Zümike! Nagyon vigyázz magadra az úton! - mondták egyszerre.
Zümike felröppent, s szállt, repült a messzeségbe.

Friss leheletű volt ez a reggel. Többször bukfencet vetett a levegőben, hogy ne fázzon annyira. Oda is kiáltott neki egy bogár:
- Mi van, méhike! Légtornász akarsz lenni?
- Dehogy, csak fázom egy kicsit!
- Gyere velünk dolgozni, mindjárt nem fogsz fázni!
- Ha legközelebb erre járok, segítek nektek, de most nagyon sietek! - válaszolta, és továbbrepült.

Egyre nagyobb utat tett meg Zümike, és a távolban egy óriási fát pillantott meg. Egy tisztás közepén állt a terebélyes tölgyfa, amely magából nyugodalmat, erőt és méltóságot sugárzott. Szerette és tisztelte mindenki, mert az árnyékában megpihenőknek bölcs tanácsokat adott. Nevelése, intése elgondolkodásra sarkallt. Sokan csak a tanácsai kedvéért jöttek el hozzá, még messzi tájakról is.
Zümike úgy érezte, mintha hívogatná a tölgy felé valami megmagyarázhatatlan vonzás. Amint felé repült, gyönyörködött az elé táruló látványban. Ekkor felismerte, hogy ez a rét a szépséges liliom lakhelye, amely elbújt az erdő szívében. Olyan volt, mint egy kis elrejtett gyöngyszem.
- Nagyon elfáradtam! Keresek magamnak egy kényelmes ágat, hiszen rám fér a pihenés! - gondolta magában Zümike, aki nem is sejtette, mi vár rá a dús lombok között. Hirtelen susogni kezdett az öreg tölgy:
- Ssss! Tudom, hogy ki vagy! Te vagy Zümike hercegkisasszony, aki elkóborolt otthonról! Ugye, így van? Tudod, mit tettél felelőtlen cselekedeteddel? Milyen aggodalmat, fájdalmat okoztál édesanyádnak és testvéreidnek azzal, hogy elhagytad az otthonod? Édesanyád, aki nevelt és szeretett, aki még mindig szeret, aggódva várja, hogy megbánd, amit tettél, és hazatérj! De ne félj! Édesanyád és testvéreid őszinte szeretettel várnak. Térj vissza minél előbb!
Zümike úgy érezte, hogy fájó, mégis erőt adó esőcseppként zuhognak rá a kijózanító, bölcs szavak. A bölcs, öreg tölgy látta rajta a megbánást, így szívébe zárta a kis méhikét. Zümike is megszerette a bölcs tölgyet. Hálásan megköszönte a szavait, és megfogadta, hogy minél előbb haza fog térni. Most már könnyebb szívvel elköszönt, és indult szépséges barátnőjéhez.

A liliom ősintén szerette a kis méhet, így nagy örömmel, boldogan köszöntötte kis barátnőjét. Szívélyesen a kelyhébe fogadta, és megkínálta a már nagyon éhes Zümikét.
A liliom tudta, hogy hamarosan elvirágzik, és egy évre pihenni tér a föld édes, enyhe melegébe. Ezért szívében hálás volt minden közösen töltött percért. Fájó szívvel búcsúztak el egymástól. Zümike gyorsan felröppent a levegőbe, nehogy a liliom lássa a könnyeit.

Különös nap volt ez az életében, felnőttebb lett. A barátság édes felelőssége és a bölcs tölgyfa tanácsai érettebbé, tapasztaltabbá tették. Tudta, hogy ideje hazarepülni. Szorongva, de boldogan repült, mert érezte, hogy otthon szeretettel várják. A nap már lefelé haladt, amikor megérkezett az akácos ligetbe. A kaptárba érve a kis méh a megbánás és az öröm könnyeit hullatva bújt anyja karjaiba. Végre kis ágyába fekhetett, betakarták selymes rózsaszirmokkal, és hagyták, hadd pihenje ki magát. Mindenki nagy megnyugvással tért pihenőre.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158154