Áldott
Áldott a fej
és áldott az ér,
melyben folyton pezsgő véred él.
Áldott a fül, ami hisz nekem,
és áldott az is,
ami nem hitt sosem.
Áldott a fa, ha árnyat ad,
és áldott a fű a Nap alatt.
Áldott torkon szelíd ének,
és annak akinek meséled,
áldott hallgató szeme.
Áldott búzából áldott kenyér,
áldott a föld, amiben termőre ér,
de... az ember addig kutat,
amíg talál a lelkében egy
áldatlan lyukat,
ahová bánatos magát temeti.