Eső
Állok a zuhogó záporban,
várom, hogy lemossa
emlékeim szürke porát,
mert az útnak pora van,
és a pornak útja van.
Figyelem, hogy áll össze
ezüstcseppekből az eső,
kutatom az örök titkait
a természet életének.
Születnek a gondolatok,
s ahogy a színes virágokból,
úgy kötök csokrot az eső
szálaiból, amelyekkel
indulok, de visszatérni
nem fogok, csak amikor
fény derül a természet
titkaira; mint testet a vér,
úgy áraszt el a gondolat,
és a tudásunk napról
napra gazdagabb.
Az eső nem marad el,
földünk folyton virágzik,
az életnek leszek híve,
és csak felé fordulok,
egyebekről lemondok,
de amikor szükség lesz
rám, szívesen megázok.