A természet halála

A Tranquility Base-en
Bébilépteket tesz az ember.
Szputnyik a glóriánk,
Szélmalmunk idáig nem ér el.
Don Quijote-n nincs szkafander.

A kiscsillag Picur balerina-prototípus.
A magas pulzusszám még égeti tranzisztorait.
De androgün algoritmusa földerülhet máséval.
Az a plasztikus lapocka fogaskerék váza felett
Többnek tűnik, mint a tökélynek.
A csípő alatt egy vasszegen
Csüng Washington bankón.
Éhes szemek lihegnek.
Rozsdás rocksztár akkordjai kísérik
A vágy szokatlan villamosát.

Üzletbe fognak a baristák,
A roncsok tárcái felhő, esőcsepp a dollár,
A motorizált fenéktánc mintha
Gépesítené az ösztönöket.
Az ipari madám hattyúdala
A tévedés hasadékaiba zúg,
Az üvegek alján koppannak a búk.
Konzervdobozok a szájpadlások.

A semleges intrikák
A plátóiságot faragják:
Látod, de nincs közöd hozzá.
Nosztalgiák fulladnak gyomorba,
Ahogy Földanyánk sajgó sóhajával kéjeleg
A nőszerű, bádog egyveleg.

A Tranquility Base-en hagytuk
Az első lépéseket,
Mikor elköltöztünk önmagunktól.
Az otthonból egy darab robotkurva maradt.

Már szó szerint vesszük a Holdudvar-effektusokat!
Nincs közünk hozzá, de mindenünk benne.

A Holdudvar szuperlatívusza
Földanyánk replikája.
Sóhaja párlik a vákuumtérben.
Vágyakat foltoz a végtelen éjben.

2018. november 19.