Pancelostatu: Egy pogány imája (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Egy pogány imája

Szerelmes vagyok az álmaimba.
Ez a meditáció örökké fog tartani.
Szemeim haszontalanná váltak,
mint minden tagom. Végleg bezárni
őszt sóhajtó számat... Erre vágyom.

Mindentől távol, mi teremtetett,
savas földtől, a pengeéles bokorerdőtől,
hideget nyáladzó fém ég alól,
magzatpózba rándulva, kábultan
a legbelső űrömbe tekergek.

Messze a hallgatag teremtőtől,
ki némává tett, a legédesebbet nevetem.
Szabadságból szabadul rongy lelkem,
ahogy neved örökre felfestem
elmém szétlőtt bástyáira, magány!

Légy egy napig anyám, halál!
Férges melleidből mérget kívánok,
minden, mi anyag, nekem csak átok!

Légy apám most, csikorgó űr!
Lelkem fesse minden kvarkod,
azzal fizetek, tartsd a markod!

Szakítsatok ki térből és időből!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157859