A szürke por titka
Távolodó, táguló Ég
töltelék törmelékeként,
mint légies csillám lebeg,
és szárnyak nélkül is szárnyal;
találkozik fénnyel, árnnyal,
megváltás mocskával: bűnnel,
eltűr mindent, amit tűrhet.
Anyagnak, húsnak nemtője,
semlegesen szürke, és oly
törékeny, mint a teremtés;
emberlét nélküle nem volt
s nem lesz, míg forog, kavarog
édenégben a csillaglét.
Kénye kedvére van minden,
ami veled megtörténhet:
egy a jósolható sorsa
párducnak és gödölyének.
Elődöknek eredete,
utódoknak öröksége;
életenyészet-titkokat
rejt: keltet, éltet, elveszejt.
*
Feltörhetetlen a rejtély
aranykulcsát őrző láda,
s meg nem fejthető talánya:
hogyan is lehet egyszerre
ura életnek, halálnak.