Privát
rendetlen térbe hordott
üres tárgyaim között
szemben a fallal
magamba ütközök
újra meg újra
tapogatva merek
de büszkén fejem felett
csontomig éget a körte
bokámon béklyó
érte
vakmerő kötésen
átvérzik szemem
rendszertelen lüktetésben
perelek magammal
csuklómon gyémánt-bilincs
kényes áru volt
s vagyok
mint ami nincs
néha elindul az ok
buzgó okozattal
mormol imát bennem
majd
fellélegzik a szoba
az ágy
s az asztal
valaki marasztal
de mennem
maradnom sem
egyszerű
létem egyterű
magamból kapart
privát part