Még élsz…
Alárendellek magamban
téged, láthatatlan
mozdulatlanná
a mindenkori pirkadat
arany hangja ha
testté hízva rám szakad.
A végén vele tűnök
süketnémán izzok alá
ha a déli harang
széttapos, s vért okádva
ha felüvölt a délután.
Kivárom...
- halálban tartalak -
szürkülővé hamvadj
míg parazsam szél szórja.
És az esthajnal ha vajúdik
csillagtestvérekké születünk
te mozdulsz
Ha életben tart az éj
én bénulok beléd
(Valóság vagy még?)