Thalassa: Fényidomár (vers)
Megjelent:
Témakör: Misztikum



Fényidomár

középen megállt
köpenyén égi jelek
pigmentfoltok
arcok pléhtükreiben
a tátott szájú bámészok előtt
csendet parancsolt sziluettje

mit kezdjen e nagyérdeművel
rájuk mutatni a pálcával
fejtetőkre korona
egyenként, mindegyikre
de először az ostor
nyíljon hát fönn a kupola

az apró lyukon ím, beszökkent
élesen a földbe döfött a fény
az első suhintásra a portól
felvillant penge teste
a másodikra ugrott

meggörbült a harmadikra
artisták hintáztak ívén
majd gyűrűvé hajolva
lángolni kezdett és többször
átsiklott az izzó karikán

a nyelni is elfelejtők ujjongtak
bár nem ezt akarta
szemével intett a fénynek
most már elég lesz
osztódj, válj ezer sugárrá

itt vagyok, rám figyelj
szedd össze magad, súgta
azzal végigrepedt a sátortető
s beömlött a ragyogás
nyílegyenest az idomárra

ő megtántorodva
próbálta átengedni magán
széttárt karjai felé
épp megindultak a népek
mikor tompán a porondra zuhant

rángó testéről tépték, húzták
köpenyét, míg a fény végérvényesen
kiosont a hasadáson
hályogos pupillákon át
s besötétült



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157697