VDavid: Vihar (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Vihar

Szikrázó napsütésben izzik a föld
déli harangszóban nyomasztó a csőnd.
Izzadó testrészek a vízbe, be, s majd kilépnek
egy-egy esőcsepp minősűl a vihar előjelének.
A szél is erősödik, szürke fellegek falják fel a napot
emberek hagyják el sietve a partot
mint a patkányok a süllyedő hajót...
Pedig ez csak egy frissítő zápor
nem marad utánuk takaró, se lábnyom.
Én itt maradok, végre esik,
végre a vihar nem bennem zajlik,
nem én harcolok az elemekkel!
De el sem futok a birka emberekkel
inkább csak élvezem az eső koppanását
az aszfalton, csobbanását a víz tükrén
érintését testemen, érzéseit lelkemben.
Hűsít s megnyugtat, becsukott szemekkel bámulom
a villámokat, számolva a másodperceket
várva, mint a föld, úgy az ég is megremeg.
Egyre hangosabb a moraj, az éles csattanás
mint olykor-olykor az utolsó szívdobbanás.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157543