Neogrády Antal: XX. (prózavers)
Megjelent:
Témakör: Mozaik



XX.

Az agglegényt menyasszonyai öltöztetik, sőt,
Halott sem leselkedik a családjára,
A nem euklideszi légy repülésétől megzavart fiatalember sem.
A csúszósín belsejében megáll a vízimalom,
S elszövődnek az alakok az éjszakában,
Akiket a csigák csillámló nyomvonala vezérel.

A rosszindulatú varázslók már nem fenyegetik
A magaslatok népét.
Nincs interpoláció,
A meztelen nő és az antracit szét kell hogy essen!
Úgy tűnik, végleg bezár
A Szinnel töltődő állomás nyilvános hely számára.

Élhet-e még
A közöny szépsége,
A lény, akit lelkiismerete megrövidít, eltérít és kikémlel.
A hímburok,
A kis növényrendőrség,
A kettős metamorfózis?

A halál fizikai képtelensége egy olyan valaki elméjében,
aki él,
Olyan, mint az ember, aki a szobájából lép ki az űrbe.
A jós jutalma a meztelen fiú és a lány a parton,
Vagy a pogány kisasszony…
De úgyis jönnek a sültkrumplit evő sirályok!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157540