A hit bizonyossága
Valaki megy.
Valaki jön.
És nem is egy,
át a ködön.
Vala jó.
Valami él.
Valami van.
Ül és feláll
az ágyunkban.
Dala száll.
Valami szép.
Valami rút.
Fessed meg-kép!
Itt van az út.
Falra írsz?
Valamit már!
Valamit még!
Hiába fáj,
el sosem ég.
Van a: mit?!
Valahol itt,
valahol fenn.
Ki idevitt,
áldja-e menny?
Hazamész-e?
Így van bizony.
Örülj neki!
Ha kell, titkon,
ha kell, menj ki.
Valamerre...
Ma reggelre.
Valamért kell.
Valamért más.
A Föld felkel-
tartson-e mást?
Valaha volt...
Valamiből
valaki ás.
Koppan a csőr.
Ropp! A tojás!
Van-e a szárny?
Valameddig.
És utána,
jobbra, mert így
szól a vágya,
balra is.
Valamiért
valami tét.
Mindent megért!
Mondasz-e Bé-t?
Vele Vé-t?
Valakiként,
valamiképp.
Villantson fényt!
Lássék arckép-
valója.