Egérlyukakban
Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban. Oldalalom lopakodó, ádáz fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat, setét, vészjósló csöndben, egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést. Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak.
Ordító veszély-érzetekben még bizton felkiáltottam s ráismerhettem önmagamra; csakis halhatatlan Kedvesem oldalán teremhetett volna szent Béke immár; engem már megkettőzött játszi, gyermekkori énem, s jó lett volna biztonságban tudni: még enyhíthetem az Ember haragját!
- Keselyűk lökdöstek ide-oda s egyik se kérdezte: ,, segíthet-e valamiben? " Égi, kozmoszi fűszálak hegyén be szívesen elrejtőztem volna én! Észrevétlen, mint félős sündisznó zizzenő avar-kazlak barlangjaiban.
Meg kellene még találnom az Egyetlen-Egy kósza sugarat, mely a sötétségben egyszerre izzik s őrködik, mert védelmezni óhajt. Aprókra vagdalt sajt-gerezdek a félhold-ajkak között balzsamos, számító éjben sugárzó lángcsóvává vedlik a boldogság is.
- Kis szánalmas katasztrófáink ennél jobban már nem is világíthatnák meg a helyzetet: bejáratok szabadsága előtt mindig rokonszenvesen megtorpanunk. Sokaknak már az is pillanatnyi, mennyei öröm, ha nyilvános bulvár-csatornák képernyőin feltűnően rágózhatnak, miközben a hét vezért is törpékre cserélik ki. Kötelék-ésszel gyakorta megvezetett a babonázó hölgy. Gorilla-arcú, felpumpált Kolosszus-Titánok közt már nem is érzem jól magam; szálkátlan, velejéig bimbódzó, romantikus csókokban még jó lett volna részesülni!
Ingerült gyutacsokkal fenyegetnek kisstílű, szószártyár gennyfráterek, s el kell, hogy jöjjön egérlyukakban bújócskázó egereknek is a büszke lehetőség a felemelkedésre, s kijutásra!