Nem semmi!
Szomorú szivárványt szaggatok széjjel
Mosolygok: a nap szélesen rám ragyog
Nevetnek rám a pajkos kis angyalok
Látom őket minden fénytelen éjjel.
Szavakkal szapulnak szegényes szívek
Dühüket rám döntik, öröm, míg élek
Nem fogok félve ülni az izémen
Nyomtalan követnek engem a hívek!
Ez a vers egy tragédia
Nem tudni, hogy miről szól
Talán csak egy gondolattól
Túlcsordult anarchia.
Pátosszal telt semmi
Színtelen és íztelen
Önmagában hitetlen
Aki fogja, ejti!
Na ez a "nem semmi"!