Aevie: Ómega (prózavers)
Megjelent:
Témakör: Sors



Ómega

Próbálom elképzelni, hova tűnhettek.

Én színlátónak születtem
de elvették a nincs-nevűeket.
Ha túl sokáig sötétbe zársz
többé nem nyílik a szemem.

És így csak képzelhetem, hova tűnhettek.
Nem biztos, hogy emlékszem, mit is keresek.
Talán a keresés a cél
vagy igaza annak van,
ki tovább lép.

Nem találhatod abban, amit kezed fog.
Az elmúlhatóság mindig szennyes
öntisztuló temető,
az elmenők közt mindig sok az újjászületett.

Ha nem a kéz, a szem sem lehet.
A színek erdejében csak tévút a szép
az igaz dallamillatú fénybogár-est.

A legtöbb úgyis a képzelet,
a többi csak a valóban tűnhetett el.
Elfújta az októberi szél,
hogy máshol gyilkolja meg a tél;
ha láttam volna, tovább nem hinnék.

Csak képzelhetem,
emésztő lápvidék szíve helyén
léteznek még idő és tér közt;
ott fullad örökbe minden pillanat,
mi újjászüli minden halál életét.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157301