starics ibolya: Apám halálára (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Apám halálára

Elmentél csendben osonva,
mint tolvaj orozva,
átloptad magad oda, hová
élő be nem teheti lábát soha.
Korhadt deszkák őrzik csontodat,
csendes temetőben alszod álmodat.
Oly rég, s csak emlék, mi belőled
nekem megmaradt.
Mint élőre gondoltam rád,
nem tudtam mily messze jársz,
sem üzenet, sem levél, csak a
remény, egyszer viszont látlak
én.
Halottak napja van, s rád gondolok,
te voltál ki engem elhagyott, én
kerestelek, de te engem soha,
s most már késő, s ha az éj el jő,
gyertyát gyújtok neked, s csendben
rád emlékezem, nem feledem
hiányoztál egy életen át nekem.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157010