Márciusi tél
Március már a végén jár,
orgonán rügyek fakadnak,
felhőn átbújó napsugár
tüze tétova tavasznak.
Házak között vad szél süvít,
kíméletlenül megcibál,
félek, hogy végül felborít
míg ide-oda taszigál.
Lilás-fekete fellegek
vészjóslóan gomolyognak,
egyre lejjebb ereszkednek,
s a hópelyhek sokasodnak.
Fehérben didereg a táj,
cingár varjak feketében,
megtorpan hóban a határ,
visszahúzódik a télben.
Jöhetne már a langymeleg,
megbízható, nem ily ravasz,
hadd érezzem, hogy bizsereg
szívembe lopódzó tavasz!
Ligeti Éva
2018. 03. 18.