szét
nem nézel inkább igyekszel
létjogosultságot sem adni annak
ami folyamatosan szakad és fel-
feszíti a szemed hogy minden sok
két arcod van és csak hátsó
szándék nélküli köszörülések jönnek
mindkét torokból hogy valamit
kikaparhatnának onnan éjszakánként
a legkönnyebb megtűrni csendben
de megint reggel és úgy zuhog
szét ez is mintha az eléd érkezéstől
maradna minden egyre távolodó
darabokban