K.Mária: Bocs Jenő, a dokk… (próza)
Megjelent:
Témakör: Paródia



Bocs Jenő, a dokk…

Dzsimmi hóna alatt egy jókora csatornafedéllel érkezett a szokásos július végi Nagy Viszki ünnepre, amelyet minden évben kétszer rendeznek a Szingapúrból érkező Dél Angyala Natasa nevű, 700 tonnás, kiselejtezett kis orosz cirkáló köszöntésére. A hajó teljes rakománya hamisított skót viszki, ami a helyőrségi kantin fél éves ellátmánya.
Persze, ennyi tömény azért nem fogyna el ez idő alatt, bármennyire élen jár a kantinok és az egyéb, nemzetközileg is ismert, 63 fokosnál erősebb alkoholt forgalmazó helyek között. Ez akkor is tetemes mennyiségnek számít, ha tudvalevőleg sok a nagyfogyasztó. De mert elosztóhelyként is működik és profitál belőle a város, a szeszcsempészek Mekkája és Medinája, hát kell az a hajórakomány.

Dzsimmi igazából nem volt iszákos, vizet például sosem ivott, talán egyszer, amikor kibukfencezett a hajókorláton és éppen orrdagadása volt egy véletlen jobb horog folytán, amelyet az ebédnek feltálalt puffogó gyík felrobbanásáért kapott a fedélzetmester unokaöccsétől, aki a hajón tartotta a kézfogóját egy június délután. A tál pont az após elé került, így a benne lévő békaevő vízipóknak is csúfolt puffogó gyík is, mely ízeletlen lábáról volt híres, igaz csak azért, mert olyan kemény ízekből állt, hogy szinte lehetetlenség volt ehetően elkészíteni. Tehát az ebéd rosszul alakult, bár biztosan tudom, hogy Dzsimmi nem tálalta volna fel a világ minden kincséért sem, ha tudja, hogy a Horgosállú Manci kifőzdéjéből rendelt Borjúláb Sárkányné módra nevű étek ezt a förtelmet takarja. Bevitte a szépen kidekorált tálat, letette a menyasszony elé, aki beletolta villáját a gyíkhúsba, hogy fel tudja szeletelni, az nemes egyszerűséggel kipukkant, mint egy varangyos béka, befröcskölve zöld és sárga nyálkás aszpikkal a jelenlévőket. Na, ekkor történt a váratlan jobbos. Dzsimmi meglepődött kissé miközben a vízbe zuhant, és bár gyors volt, a száját becsukta, de megdagadt orrán nem tudott levegőt venni, így amíg kiúszott a partra, többször is prüszkölve fújta és nyelte a vizet. Néha, amikor Horgosállú szóba jön, azóta is eléri a csuklás, és megjegyzi a jelenlévőknek, hogy feldagadt orral nem egészséges úszóleckét venni.

Most, hogy megérkezett az estélyre, megint olyan érzése támadt, mintha valami nem váratlan dolog következne, mondjuk kocsmai verekedés, vagy egy unalmas ökölpárbaj régi sérelmek miatt. Ezt különösen utálta, meggyőződése volt, hogy a sérelmeket nem szabad jegelni. Rendre hangoztatja, hogy utálja az erőszakot, mindig teljesen véletlenül csöppen a közepébe és az első pofont nem ő adja, csak a következő ötvenet, s ha már muszáj elszenvednie, hát kitesz magáért, hiszen így is, úgy is az őrsön ébred. Legalább van mit mesélnie a következő összejövetelig, ami két hét múlva esedékes, Videa Valérnak, az unokatestvérének a születésnapján. Igaz, papír szerint december huszadikán született, és nem Videának, hanem Víg Beának hívják, csak átoperáltatta magát két éve, amikor részegen véletlenül beleült egy kint felejtett, frissen pirított, szinte még forró bikahere sültbe. Hiába próbálták lebeszélni a családtagok, nem tágított, mondván, ezután kemény lesz és meleg.
Bea, akarom mondani Valér már ott támaszkodott a pultnál, és a maradék viszkijét szürcsölte, alig visszatartva magát, bár tudta, hogy a készlet véges, és a hajó csak pár óra múlva érkezik. Lassan szállingóztak a szokásos résztvevők. Szeszcsempészek a kikötőben horgonyzó kínai hajóról, kubai emigránsok, akik nem bírják a gyenge rumot, orosz maffiózók Máltáról, ahol szesztilalom van, és a szomszédos kantinok félszemű csaposai, akik feketén árulják pult alól, háromszoros áron, kis metillel felturbózva a műanyagot. Az arab nepperek még nincsenek itt, ők az utolsó pillanatban jönnek a vallásuk miatt.
Délután hatra már emelkedett a hangulat, előre ittak a medve bőrére és az összes itt meg nem jelent állatéra. Egyedül Fókaháj Isztimér hiányzott és a barátnője, de ők nem is szoktak eljönni.

Mint említettem, Dzsimmi nem kedvelte az erőszakot, éppen ezért leütött mindenkit, akinek a kezében kést vagy bármit látott, ami nagyobb volt egy söröskorsónál és élesebb. Nyikita a konyhás kézilány a szeletelő gépet is függönnyel takarta, biztos, ami biztos, bár Dzsimmink nem volt járatos idegen konyhákban, csak elvétve tévedt be, amikor eltévesztette a toalettet, de ilyenkor teljesen veszélytelen volt. Négykézláb közlekedett, fajansznak nézte a fölé emelkedő konyhai mosogatót, és bocsánatot kért a szakácsnőtől, mert nem talált bele pontosan.
Ebből is látszik, hogy hősünk, nem verekedős típus, egyszerűen csak részt vett a csetepatéban, mint műkedvelő. Azt gondolta, hajószakács és hajópincér mivolta tiszteletet ébreszt anélkül is a csatorna egyszerű munkásaiban, mint a zsebesek, guberálók és orgazdák. Ezért semmi szükség arra, hogy hősködjön, elvégre szakképzettséghez kötött munkát végez, már amennyire pincérnek számít a pörkölt és sólet porciózása és szakácsnak a konzervdoboz kinyitása. Tehát a kikötőben így is mindenki tiszteli, és senki nem mer mást mondani, csak ami az igazság, hogy Dzsimmi egy faszfej, erős mint a bivaly és odaadja az utolsó lyukas kotonját is, ha valaki azért kéri, hogy megtréfálja vele Gém Hubát, aki állítólag a legközkedveltebb postás az egész kerületben, főként az asszonyok körében. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy rendre 59-60 cm-es babák születnek, holott régebben 50-52 cm volt az átlag, és erről Gém tehet, mert egyedül neki van olyan hosszú farka, hogy álló helyzetben, vagyis Gém áll, és a farka a térdét veri, tehát ő változtatta meg a helyi génállományt. Hogy mi igaz belőle nem tudom, de azt igen, hogy az asszonyok elpirulnak, ha Huba szóba kerül, és nem is titkolja, mielőtt felül a biciklijére, egy partedlis rózsaszín övvel hozzáerősíti a combjához térd fölött a micsodáját, hogy ne akadályozza munka közben.

Tehát visszatérve Dzsimmi áldott jó szívére, azért megemlíteném, hogy ez nem mindig volt ám így. Amikor idekerült tejfölös szájú mamlaszként, bizony gyakran kellett futóedzést tartania, mert első munkahelyén a Nagyétkű Szüzek nevű kuplerájban a madám keze gyakran eljárt, amikor Dzsimmit intim helyzetben találta a konyhapultnál, egyedül, holott tele volt a ház társasággal, és attól való félelmében, hogy valami komoly baja esik a fiúnak a túlzott önmegtartóztatástól, megpróbálta saját kezébe venni a dolgot. De szegény gyerek annyira megijedt, hogy a Vakapád nevű kocsmáig futott, ahová a madám semmi pénzért be nem tette volna a lábát, mert hatvan éve tartozott a tulajnak egy fogadásból kifolyólag.
Persze, azóta sokat változott a világ, Dzsimmi sokkal nyitottabb és megengedőbb lett, bár a hatvan év felettieket továbbra sem nagyon kedveli, ha szexről vagy házasságról van szó. Igaz, csak egyszer házasodott, akkor is szerelemből, Ordas Macát vette el, a kupleráj legkeresettebb portékáját, aki megszabadította a szüzességétől. Ezért mindjárt bele is habarodott, csak később tudta meg, hogy a Vakapád tulaja és pár törzsvendég fogadásokat kötöttek rájuk. Bak Keró fizette a légyottot és természetesen mindenki nyert a dolgon, mert két nap alatt elitták a nyereményt, és Bak Keró visszakapta a fogadásra feltett pénzét. Dzsimmi boldog volt, és Ordas Maca is talált végre férjet, igaz csak két hétig tartott a románc.

Ha lesz időm folytatom, hülyeségből mára ennyi.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156740