"Ez"
Lelkem tükörjegén rian egy-egy emlék,
hasadó zajára olykor felébredek.
Szempillám alatt, mintha ott lennék,
de meg mégsem érkezek.
Agyagtestemre új karcokat ró az idő.
Simítatlan, néma öbleimben gubbaszt a jelen.
Csapzott hajam arcomra gyökér-árnyakat sző,
vásott körmeim alól ezernyi tüskédet szedem.
Ma is fájdalmasan fehér a nap,
ridegen kúszik egyre fel majd le.
A szó felpeckelt nyelvembe harap,
kiköpném, ám máshoz van kedve;
Torkomra kúszik, fojtogat a rím,
reá hangtalanul rándul csak ajkam.
Papír felett görcsbe fordult ujjaim
s egy vers gubbaszt, mit odavakartam.