leka: Telihold (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Telihold

Vigyorog rám a telihold,
mintha gúnyolódna velem,
akárcsak egy csibész kobold -
s én csak nézem szemérmesen.

Köntöse kifogástalan
testére simuló selyem,
minden öltés hiánytalan,
gombjait csak elképzelem.

Lepattogtak pocakjáról:
csillagok az éji égen,
ismerjük mind alakjáról,
átragyognak sötétségen.

Éjkirály a birodalmát
komótosan körbejárja,
felkavarja sokunk álmát -
s fordul vizek ár-apálya.

És ha a Hold ilyen kerek
felbolydul a földi élet:
feszültebbek az emberek -
talán itt a végítélet!

Most, ahogy a Holdra nézek
nem is olyan félelmetes,
mesés szemek megigéznek,
lágy mosolya kivételes.

Ligeti Éva 2018. 01. 31.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156670