starics ibolya: (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés





Reggel van, kinézek
az ablakon és ó,
a kertemet belepte
a hó.
Puha és fehér, minden,
minden hófehér,
és fúj a szél, kergeti
a kavargó pihéket,
belepi a téli vidéket,
a kutyaólat, az utakat,
nincsenek már fák,
hófehér vatta a világ.
Sűrű pelyhekben hull,
hull a hó, szorgosan
dolgozik Holle anyó.
S míg odakint, mindent
betakarva hullanak a
pelyhek, itt a szobában
bent, a fa a tűzben
perceg, s duruzsolva
mormog a kazán,
a házban sült krumpli
illata száll, s kissé kopottan
áll még a sarokban
a karácsonyfám.
Lelkembe egy érzés
költözik, e gyönyörű
fehér világban, az én
kertemben, áll a házam,
a váram, hol a béke lakik.
Mely az enyém egyedül,
a szél odakinn hegedül,
s idebenn a házban a jó
meleg szobában, kinézek
az ablakon át a fehér világba,
a puhaság tengerébe,
csak hadd hulljon a hó
borítson be földet s eget,
takarja be a télütötte sebeket,
adjon meleg dunyhát a magnak,
gazdag termést a parasztnak,
békét, s tiszta fehér takarót
a piszkos világnak.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156513