Cselényi Péter: Alkotok (prózavers)
Megjelent:
Témakör: Ars poetica



Alkotok

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek - regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét - végét magam se látom már oly rég... ( És homokváram is, igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen. ) Műveim él - s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének.
" No szép."

Simogatnak csillagokat, csápjuktól por' kavarognak, nevetik a sárgát, kéket. Együtt hangjuk fel - le béget. Kopog cipellőjük, dörög, gyomruk - szívük, néha, korog.
Milyen büszkén lobogtatnak szerb nyelvvizsga - bizonyítványt! - erre ne is mondjunk semmit. Ha hozzájuk érsz, ostoba - kezed szétfolyni nem fogja! ...
Mind mozognak, bár nem űzzük. Ha meggyújtod lélektüzük, előjönnek, megbámulnak, elindítnak ama útnak.

Univerzumot megeszik és kiizzadják, jólesik, csonttörnek és forrasztanak. Megugráltatják a halat. Tereljem őket városba? ... merthogy hiszen ott van, ott a...
Zavarjam őket tengerbe? Én azt mondom, hogy tereld te. Verjem vagy csókoljam őket? Te tegyél erre - arra okot.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156370