Magányos kis mókus

Öreg fának odva korhadt, még is van lakója.
Mókus nénje, ki-be szalad, szorgosan rakodva.
Hordja büszkén a sok mogyorót télire.
S ha gondol egyet, ropogtat is belőle.

Vörös bunda dudolászva, ide-oda szaladgál.
Apró kicsi szemeivel az odúból kukucskál.
Serénykedik, izeg-mozog nehéz így, hogy nincs párja.
Unalmára nincsen mása, csak egy makkos pipája.

Csendes így ez az erdő, bár történne valami.
Régóta már úgy gondolja, jöhetne már valaki.
Unalmában ki-be szalad a fa odvába, motyogva.
Idegesen felfal mindent, mi ott rejlik a kamrába'.

Mint egy hörcsög, úgy meghízott a mókuska.
Észrevette ki-be járva, hogy szűkké vált a fa odva.
Itt az idő elköltözöm, kigondolta magában.
Tán máshol inkább akad néki hozzá illő barátja.

Leszaladt a fáról gyorsan, de nem is túl messzire.
Apró több kis bogárkától ezt és így kérdezte.
Idefigyelj jó barátom, innen költözni vágyom.
Talán, hogyha megmondanád, a nagy tölgyest hol találom?

Nincs az messze, nincs az messze, így szólott egy katica.
Várjál kicsit elreppenek egy pillanatra, gyors-oda.
Megmondom én a távolságot, hány szárnycsapás lenne.
Mókus nénje érthetetlen hallgatta és nézte.

Így hát, fordult egyet vissza, s a szarvasbogarat kérte.
Adok neked a mogyorómból, hármat a kamrámból.
Hogyha tudod merre menjek és az úton meddig menjek?
Nagy tölgyes, északnak vagy délnek, mond el nekem kérlek.

Szarvasbogár komótosan felfelé sem nézett.
Vállat vont és így szólt neki, miért pont tőlem kérded?
Szomorúan mókus nénje felszaladt egy fára.
Onnan nézte az erdőt, lát-e valakit végre valahára.

Nem jött senki arrafelé, gyorsan megéhezett.
El is felejtette mit is akart, mert éppen megint evett.
Úgy morzsolta a makkot, hogy a két kezével fogta.
Erősen és buzgón magához szorította.

Arra repült egy varjú és így szólt le hozzá.
Kár-kár, hogy itt laksz mókus, tette ezt hozzá.
Mert ahonnan én jöttem, ott sok a mogyoró.
Dió, mandula és más ezernyi bogyó.
Kár, hogy neked messze van, kár-kár.

Ne káricálj nekem varjú, már összecsomagoltam.
Elindulok egymagamban, mindig ügyes voltam.
Nem félek én az erdőben, úgy is barátokat lelek.
Megtalálom a makkost és még egyedül sem leszek.


Megjegyzés: Vollár Márta