Emlék-nap

Még illatodra ébredek álmos délután,
jársz-kelsz felettem, ruhád suhog,
még ránk pillant szelíden a nyugvó Nap sután,
dalunk boldog mosollyal dúdolod.

Még lakattal nyitható arany erényöved,
szemérmesen sütöd le szép szemed,
még figyelmed teljesen leköti a szöveg,
nem kell megküzdenem szerelmedet.

Még ábrándos, kalandokkal teli van az út,
pillantásunk egymásban mélyen elmerül,
még az idő terveinkkel végtelenbe fut,
s őrzöm megtalált tavaszunk belül.

Még bután csetlik, kacska a az első négysoros,
de már Tiéd feledett emlékként, kedvesem,
még messze van a ma, mely egyszer eloroz,
még nem félek semmitől, de azért elteszem.