Rawelli: Áldomás (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Áldomás

Magasra hág a róna,
csiga-úton ballag a forduló idő.
Az úton a hegyek elmaradnak.
Tetején: lágyan nő, mi nő.

Felérheti ésszel a vándor,
Napkoronázta ösvény a palást.
De hegy-tető padlássá mered.
Mélyén: pincéből kap falást.

Szendén felmotyog a király,
nem felelnek vacogva a szirtek.
Ura ő mindnek, mi négy.
Négy éj: négy bestia lép színre.

Északon –vakon- megmoccan a Nap az éji szagon.
Oroszlánnak hangja dörren, a táj elhallgat, szinte hökken.
Nap belében le-lelibben, gyémánt sörény, szeme ében.
Szőrén arany, szikrát pattan, s lehuppanva megáll nyomban.

Nyugaton - egy levél billen az erdei utakon.
Párduc lehelete kígyózik két áspis ölében.
Vérhomály szendereg a fák között, sűrű levével.
Egy kígyó az éji lombokon. Szép, mint a fog-ölelte íny. Csókol, susog.

Délen – szörnyű csoszogás a tű fokán.
Keselyű-madár egy kútból rútul hányja fel önmagát.
Epe-ízű seprű-mozzanat, ahogy hatalmas tollával vájja a porokat.
Bomló, finom falat, a mélyből hoz meszet, mi ráragadt.

Keleten – zord alak. Nemesen lépdel pusztán
a bika. Szügye dülled, néha megremeg, ahogy a
mindenség ügye benne lengedez. Szarván zefír csilingel,
szemében mérges azúrban ég tükre vet láncot bilinccsel.

Az úrban felfedi magát a csend,
kint forgó szél belső szem-pontba fordul át.
Minden önmagát teremti le.
„Héj-éj: forrj új ruhát. ”

Égi pár áll ott, hol vándor, király megbukott.
Mégis párállott Hold-éjen az ég, hol Nap-szem: csukott.
Áldott császárnő, ki a mindent egybefogja,
Áldott császár, ki a semmit részekre osztja.
Szent birodalom ez, szinte áldomás.
Pedig csak
állomás
.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156332