Kankalin: Vakvilág (játék/vegyes)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Vakvilág

Csak ülök…
Lábam lógázom az ágyútorony mellett, mohón ölel a nagykabát. Tűnődök, hogy mi vár majd Odaát…

(Ej, ez a december feladja a leckét, pedig nemrég még a nyár karolt, hát arra gondolok, ami melengetett és megfogott. Nem karcos jégcsapok azok.)

Illatozik-e tearózsa ott lágy sárgáját szemembe szűrve? Csodáját nem feledtem, de most „tél van és csend és hó és halál”.
Él-e szivárvány fönt is, ami hidat épít ég és föld közé? Ér-e annyit, hogy mesémet reménnyel töltené, és nem maradna semmi kétely, csak a biztos út? Még magába fűz a múlt.

Jól jönne egy lámpás, ami úgy világít, hogy nem érhet semmi bántás, s csak azt mutatja meg, ami életet jelent.
Mi az élet? Személyre szabott darab, mi örökös színház marad.
Úgy görög belőlem minden szó, hogy megbújik köztük a való: egy sikátorba tévedt vakvilág.
Mi várhat Odaát?
Egy csiga hozzám képest gyors, hiszen amit adna a Sors, azt túl sokáig rágom, ezzel elúszik az álom.
„De jó volna mindent, mindent elfeledni”, csak élni, élni, lenni, lenni…

… és egy lenti kis kocsmából palacsinta illata árad felém, ez visszaránt a tél múló üzenetén.



Megjegyzés: 2. játék - 10 hívószó: palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög
Az idézetek Vörösmarty Mihály Előszó, valamint Ady Endre Karácsony című verséből valók.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/156318