örökségeim
tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette
örökségem lett az erdő és az élet
melyek nélküle csendesen kevések
de ha néha érzem a főrészpor illatát
tűzhelyünket látom
és hallom halk szavát