Itt valaki, ott valaki
1. A szavaknak kozmoszában...
csillagszemű Homérosz
üstököstest-karját
belemártva fénybe
rájaírta-véste
az űr lehelletvékony
bús úszóhártyájára:
Homosszeiát, Terrosszeiát,
a kozmoszeiát szintén.
2. A hangoknak óceánján...
komponista lemerült.
H2O teste
a kagylóját fújta,
poliphátán dobolt.
S a lomha, kába óceánmolekula
beléjerezonált, de újra és újra.
A Rekviemzenéli?
De nem sajátja! -az nincs,
hiszen művész, miképp mind!
3. A köveknek sivatagján...
Kalapácsos emberke
(és ugyanígy Fúrós)
Micsoda gömb-feje!
minő kocka-törzse!
És a henger-karja!
Simult a holdkőzet és
csiszoljodott a gyémánt...
Dávid-szobor felállt és
legyőzte Góliátot!
4. A színeknek a legében...
tarkabarka festő jött
ecsetjén leszállva
s kizöldült a sárga,
belépirult a kék.
Fehér agyonsötétült,
a barna felpiroslott!
S Utolsó vacsoránk kész!
sosem fogyasztjuk el, nem.