Ady-montázs félórára
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
Valami a szivünkre hullt,
S a szívünket összesebezte.
Vajon-vajon kinek az átka?
Csak visszaforrás újra itt,
E választó, bitang Időben.
»Jó úr volt és itt lakott,
Búsan ment el, mennie kellett,
Házában csak én vagyok
S már én se várom. «
Vajon-vajon kinek az átka?