Útikalauz kezdő íróknak - 3. rész: Hogyan éljünk időnkkel?
Rendhagyó módon, elhalasztva a következő tervezett részt azzal fogunk foglalkozni, ami az olvasót, azaz téged érdekel. Ez nem valami szenzációhajhász fogás, csupán jelenkorunk jellemzője. Interaktivítás - kipp-kopp befejezzük elvarratlanul és máris belekezdünk sebtében valami másba.
Nem állítanám, hogy jobban kezelem az idő dimenzióját másoknál, sőt teljesen természetesen éppúgy csapongok, mint hőseim szoktak. A különbség az, hogy míg ők megtehetik, nálunk (-egyenlőre-) szigorú egyirányúság van. Maga a szövés folyamata: elállítani, ami már készen áll fejben inkább türelmet, fegyelmezettséget igénylő ténykedés. Ráébredni, rendet rakni, letisztázni, hogy pontosan mit is szeretnénk, ez a minőségileg elkülönülő rész.
Menjünk végig: a múlttal nem tudunk sokat foglalkozni, lezárult, emlékeinket felidézhetjük innen. Sokkal érdekesebb a jövő: van egy izgalmas alapgondolat de már írnánk is le. Érzed, hogy az idő előrehaladtával csökken annak az érzésnek az erőssége, ami azt motiválja, nevezzük ihletnek, vagy másnak, ezért sietősen lefirkantod azt a kis valamit, ami születni készül. Mitől is félsz? Hogy megismételhetetlen az motiváció. Pedig legtöbbször nem az. Nyilván hallgattál már ún. „munkazenét”, ami nem zavar és lehet tőle jól dolgozni, fülbemászó, édes, inspiráló muzsikákat, ami a meglévő érzéseidet, mint egy lencsén keresztül felerősítve letisztultabbá, megfogalmazhatóbbá teszik. Ha tudod, milyen irányban áll érzékeny kis vevőkészüléked, a célirányos választás sokat segít. Nem tagadom, magam is élek vele. Ráhangoló segítség, viszont, ha a hatása alá kerülsz teljesen, akkor annak az attitűdje fogja vinni a prímet írásodban, nem pedig a saját gondolatfonalad.
Át tudod-e élni ismét azt a helyzetet? Gondolj csak bele, fuss neki még egyszer: összpontosíts a kiváltó tényezőkre (szerelem: a szeretett személy vonásai, első találkozás..) Idézd fel a hangulatot. Az ismétlés, mint olyan nem tilos.
„Az idő nem alkalmas most írásra” hát ezt felejtsd el. A legfontosabb foglalatosságod az életben ez. Készíts röpke vázlatokat, ha valóban nincs 5 percnél több, de ne hagyd, hogy elhagyjon az az érzés! Egyértelmű, hogy egy időben egy valamivel foglalkozhatsz a cselekvés szintjén (gyerekfürdetés közben nehéz főzni is, különben vagy az étel ég oda, vagy a gyerek fullad bele a kádba -egyik se töltene el örömmel. Más kérdés, hogy az elkalandozó érzékszervek több felől szedhetnek össze benyomásokat egy időben. Míg az írás hogyanján agyalok számtalanszor előfordul, hogy vizuálisan is olyan tartalmakat keresek, melyek festik a mondanivaló témámat. Több összetevős ez: süti finom porcukros illata, a narancssárga, szobába beszűrődő délutáni színelegy, valamint egy kedvesen csengő gyermekhang együtt már egy fél vers és még nem tettem hozzá semmit. A te írásod, amit mi látunk tőled, már egy válasz arra problémára, ami benned elindult. A válasz lehet egy ismételten felvetett kérdés is.
Ne gondold, hogy minden vers pl. egy 10-45 perces távlaton belül születik. Amikor elolvasod könnyednek, röpkének tűnik, a munka vele pedig lehet, hogy egy havi volt. Hagyj időt kiforrani az alkotásodat! Javaslom, hogy olvasd át többször és beküldés előtt javíts rajta.
És igen, bármennyire elsőszülött édes gyermek, előfordulhat, hogy fájni fog eleinte, de húzni kell belőle, nem feltétlenül egy-egy szót, de versszakokat, bekezdéseket. Hogyha a maradék 10 % ütősebb lesz a kihúzott 90%-nál, akkor azt kell közzé tenned.
Lerövidíthető az alkotásra szánt idő, ha ismersz, idézel, vagy csupán hivatkozol máshonnan. Mondanom sem kell (úgyis elmondom még) ilyen esetben a hivatkozás forrását feltüntetni kötelező!
Megkerülhetelen néha, hogy azonnal írj, az ilyenek nem tűrnek halasztást. Ha azt és akkor nem teszed meg, soha többet nem lesz rá mód. Tudod, érzed. Nincs mese, ilyenkor abba kell hagyni azt a másik kevésbé fontosat. Mint pl. most én a neked szóló blogírást:
Az idő múlandó-örök kapujában álltam,
átszüremlett rajta a fenséges jövő,
vakító, tiszta volt, s az ég hibátlan,
mint vágyam angyalruhában: a szűzi nő.
Gyönyörködve néztem beteljesült álmom,
szerte futott arcomon forró könnypatak,
alig bírtam vele, reppent madárszárnyon,
s mint patakvíz fut, csobogtak egyre a szavak.
ezt most tekintsük a teljesnek. Megértem azonban, hogy abban a pillanatban csak átsuhanó szavak, érzetek, egy konkrét hangulat, pl. felszabadultság van jelen. Konkrétan kb. így nézne ki, ha akkor „születendő jelen” idejű módban írnánk le:
Az idő……. kapujában álltam.
Átszüremlett………… a jövő
……………………… hibátlan
……….. angyalruhában………
…………. beteljesült álmom…
… szerte futott……. könnypatak
………………………… szárnyon
…………….. csobogtak a szavak
Azt ugye tudjuk, hogy ez még nem vers, ez a versvázlat, mely a hangulati elemeket ragadja meg. Kiegészítésre szorul a már ismert, vagy későbbiekben megismerésre kerülő verstani összefüggésekkel. Végül olyan lehet, mint a fenti.
Vedd észre, hogy az idő akkor is telik, ha nem csinálsz semmit. Amíg fogalmazódik az iromány benned, töltsd kutatómunkával, olvasással, emlékeid tárházának felelevenítésével!
Az idő írásban betöltött szerepéről ez kissé hosszadalmasabb téma, úgyhogy máskor foglalkozunk vele. De ugye észrevetted, hogy észrevétlenül kijelölgetek sorvezetőket? Remélem, te sem hagytad abba a cetlizgetést! Idővel saját munkamódszereidet megalapozhatod ezzel.