Csak a csend…
Sivár, kopár a táj,
a Föld lelke is beleremeg,
nincs egy árva madár,
a csupasz fák is csak díszletek.
Elmúlt tavasz és nyár,
ez már nem is ősz, de tél-elő,
nincsen pacsirtadal,
kietlen puszta a legelő.
Csak a csend sikoltoz,
harsog, ordít, rikácsol, üvölt,
… míg igazak álmát alussza
mély magányában a Föld...