Lakók
Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan.
Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.
S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.
Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltónlépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?
Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk, mindenüvé elérfelér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.
Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.
...
Megjegyzés: 1. A nagyhazában, méltónlépked, ügyesbátran, elérfelér, üressemmi, vákumléget egybeírása az összetevő szavak kapcsolatát fejezi ki.
2. A sosem soha, ez a duplán kimondás-kimondottság, a "sohaság", a "semmikorság" nyomatékosítása.