Cselényi Péter: Lakók (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Lakók

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva. hitetlenül mindahányan.

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve, összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.

S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.

Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltónlépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?

Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk, mindenüvé elérfelér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.

Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.
...


Megjegyzés: 1. A nagyhazában, méltónlépked, ügyesbátran, elérfelér, üressemmi, vákumléget egybeírása az összetevő szavak kapcsolatát fejezi ki.
2. A sosem soha, ez a duplán kimondás-kimondottság, a "sohaság", a "semmikorság" nyomatékosítása.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/155588