Szellemsors
A szellemből szép asszony lett,
és csak fehér ruhát viselt,
fehér Szellőnek neveztem,
még amikor megszerettem.
Aztánn jött a tragédia:
hiába jártam utána,
ő tudomást nem vett róla,
volt egy fekete barátja.
Nem volt enyém az életem,
elvette tőlem a szellem,
de én tőle visszavettem,
s élem tovább az életem!
Mellettem maradt a szellem:
a szobámban rejtegettem,
de valahogy megsejtették,
és azonnal szóvá tették.
Nehéz volt nekem a helyzet,
Szellőt csak úgy mentettem meg,
egy új fotelt vettem neki,
és ő meg azt használta ki.
Elment tőlem fotelestől,
azóta én nem láttam őt,
annyit azért tudok róla:
szellemek közt ó a rózsa!
Én a földön, ő a mennyben,
éldegélünk szép csöndesen,
de valahol találkozunk,
s együtt szellemek maradunk!