Hatvanhetedik éved fényében

Születésnapodra

Édesanyám, egyetlenegy szerettem,
gyermekkorom őrzője, múló napjaim öröme.
Gyorsan szállnak feletted az évek.
Féltelek, mert annyira szeretlek, s
nem szeretném, hogy beteg, s öreg legyél.
Gyermekként mindig azt hittem,
ha valakinek ősz a haja, s ránc
ül arcán, az már öreg.
Az ősz gyönyörű gyümölcshozó havában,
októbernek nyolcadik napján,
szívem-lelkem melegével, szerényen,
téged ünnepellek hatvanhatodik
születésnapod fényében.
Most, hogy elnézlek, nem látlak
öregnek, anyukám.
Szeretném megmutatni neked a világ minden
zeg-zugát, ahol én jártam.
Szeretném, ha együtt hallgatnánk a tenger morajlását,
hol sirályok sírnak, s a hullámok kövekhez csapódnak.
Lábnyomainkat forró homokban hagynánk.
Sötét éjszakába ezernyi kis csillag gyúlva gyúlna.
Huncut hold fénye tenger sós vizén csillámlik,
pezsgő dugója durran, talpas poharunkba édes nedüje csurran.
Szeretném, ha gondtalan lennél, s végre élnél.
Könnyeim arcomon szerteszét gurulnak,
s csak annyit szeretnék még kérni tőled
drága édesanyám, hogy élj még nagyon soká.


Megjegyzés: 2017. október 8.