Szabadság/ Alárendelve
Haldoklok, pedig rég halott vagyok.
Mégis érzem… milyen nárcisztikus,
Soha nem voltam igazán önmagam.
Szodoma gyermeke.
Individualista isten.
Önként dugtuk a fejünk a hurokba.
„Tudtad hogy a szabadság
Csak tankönyvekben létezik”
Élettelen bábok,
Az öntudatlanság végtelen zsinórján,
Függünk, csomókba gabalyodva,
Az élet színpadán.
Mert kik is vagyunk?
Hová tartunk?
Önmagam vagyok.
Útvesztőben oda,
És sehova.