Felejthetetlen

Elfelejthettem volna,
mégis lelkemben itt bent él
emlékeket rabolva.
Mélyen valamit keresgél.

Megroppantja halk énem,
ahogy üvöltve néz belém.
Így lett ő ellenségem
sorsom hanyatló tengerén.

Elfelejthettem volna.
Próbálom is, bár tegnapom
olcsó jövője volt ma
és holnap mi lesz, nem tudom.

Sejtem, új Nap kel újra,
mondják ezt folyton énnekem,
ám nézve vágyon túlra
csendet hagyj itt, ha kérhetem!

Elfelejthettem volna,
de gúzsba kötötte kezem,
hisz jelleménél fogva
kőbe vésett volt életem.

S ha utolsó slukkomat
veszem ebből a világból,
akkor is itt bent matat.
Úgy távozom: tán hiányzol.