szemi: Reggeli gondolatok az öregségről (jegyzet)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Reggeli gondolatok az öregségről

Valaki egyszer régen(még igen-igen ifjú voltam akkor), azt mondta nekem nagy szeretettel: "Te sose fogsz megöregedni. " Nem értettem mire gondol, ma sem tudom miért mondta és azt se miért íródott ilyen kitörölhetetlenül az emlékezetembe ez a mondat. De ma akár a tükörbe nézek, akár magamba elcsodálkozom: Honnan tudhatta?
Ha azt mondom soha nem sikerült jó érzéssel vagy elfogadással gondolni saját megöregedésemre az nem mutat teljes képet. Igazából féltem (... ek) tőle színtiszta rettegéssel. Hogy a test változásainak stációitól, vagy az elmúlás közeledtétől, azt még magamnak se tudtam megmagyarázni,... bár a haláltól már nem félek.
A haldoklás igazából ott kezdődik, amikor először kimondjuk: "Ezt én nem tudom, öreg vagyok már ehhez, én már nem változom". (... észrevettem, hajlamos vagyok egy ideje ilyen kiszólásokra, és nem tetszik!!!). Ha már nem vagyunk képesek befogadni semmi újat magunkba. Van aki már fiatalon is ilyen öreg, és vannak örökifjú öregek.

Közhely, de színházhoz szokták hasonlítani a világot, és valóban az is. Eljátsszuk szépen a szerepeinket, változó sikerrel próbálva megfelelni az elvárásoknak, különben a világ kiutasít magából. De nem baj, hisz ez a dolga. Nagy hibám, hogy én gyakran elfelejtem ezt. Pedig az emberi közösségtől ne várjunk szeretetet, mert annak tényleg nem az a célja. Ez is egy fikció.
(Ezt egy rém okos embertől tanultam meg, és milyen igaza van!) Az emberi közösség megítél: jól játszod-e a szerepedet vagy sem.
De az én életemben ítéletnek bár helye van, értelme nincs. Mert bárkiről mondok ítéletet, magamról mondok ítéletet. Arról az önmagamról, akit nem ismerek, akit én is csak tanulok megismerni egy életen át. Ha nyitott szemmel és szívvel járunk a világban megláthatjuk, hogy a másik ember-mindenki akivel találkozunk-, nemcsak színésztársunk, de a tanárunk is.
Lehet, hogy egy könyvben csak egyetlen jó mondat van. A többi felszínesen elszórakoztatott ugyan, de még egyszer nem vennénk a kezünkbe.... de az a mondat! Az nekünk íródott, és elkísér egy életen át. Hány ilyen mondat van az életünkben? És csak remélhetjük, hogy nem engedtük el a fülünk mellett.
Mit is akartam ezzel az egésszel? Emlékeztetni magam, hogy még nem vagyok öreg, még nem vesztettem el a tanulás képességét, és ne mások véleménye határozza meg ki vagyok?
Magam se tudom, ezt csakúgy leírtam reggel az ágy melegében, mert eszembe jutott egy ítélkező mondat. ( A munkahely az ítélkezések legmélyebb pöcegödre!!!) Pedig mit tudhatja azt bárki is, ki vagyok én. Csak azt tudhatja ő milyennek lát, és ez többet árul el róla, mint rólam. De nem baj ez, én szépen tanulgatok tovább, mert hiszem:
"A bölcs ember alakítja önmagát,
a bolond csak meghalni születik. "
... és csak azért se öregszem meg!!!!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/154816