Fájok
Lidércfény villan az éj ölében.
Ezernyi gondolat ring szívemen.
Nem tudom leírni, szorongva kérdem:
ezután mindig így lesz ez velem?
Néha úgy érzem, elragad álmom
repít magával, és lágy lepleket
terít rám gyengéden - ó, úgy várom,
mákonya fogja le már szememet.
De nem jön. Küzdök hát lidérceimmel,
fájdalom mardossa testem, s lelkemet,
betűkből szavakká formálom, s végül
engedem - a kín most eltemet.