Cseppek a Tiszából
Szépséges ifjú nyarak!
Szeged, mindig úgy vártalak!
Mikor nagymamám kitárt karja
beleölelt a boldog napokba.
Két fiú volt a kíséretem:
unokatesóim. Beismerem
huncutok voltunk, sokat nevettünk
ezernyi kis felhő úszott felettünk
a kéklő égen (bele a nyárba)
a nap felettük íves útját járva
hintette ránk csodák ígéretét
-innen is tudtuk: az élet szép!
A napok célja nem volt más,
csak folyóparti kóborlás,
rosszcsont srácokkal szertelen:
örök mosolycsepp szívemen.
Hogyha meguntuk már a tekergést
Partfürdő adta az újabb nevetést:
strandmedence, vagy a Szőke Tisza
fogadott lágyan karjaiba.
A gyerekkori fénycsepp-nyarak
már múlt ködébe hullanak,
de némelykor álmomban éppen
a Tiszáig száll a szívem.
Megjegyzés: A régi-régi gyermekkori szegedi nyarak emlékére.