Pipacsok
Fekete, piros,
izzik a szirom,
fanyar illata,
íze a számban,
kábult pillanat
májusi nyárban.
*
Lángoló szoknyácskák ráncos
fodraiba bújik táncos
kedvű, pajkos szellőfiú,
kacéran billen a hiú
pipacshölgy, és belepirul.
*
Pipacsok véres mezején
vajúdik a korai nyár,
lángnyelvek selymén remegés,
fakul, meghajlik a zöld szár.
*
Vad, éjsötét, morgós felhők
alatt vörös szirom sikolt
fény után sután, didergős
levelek közt madár rikolt,
virágok gyűrött ruháját
cibálja a szél, kacagja
szakadt levelek futását
a vihar irigy haragja.
*
Fekete, piros,
lehull a szirom
halódó nyárban,
szóródik magva,
ezernyi sarja
kel a határban.