Vér a szívben

Szív-ereim tintakéken duzzadnak.  
Márvány égen hófehérben juh-paplan.
Szellő, nyájat úgy terelget. Fúj lehellet-
szertefoszlik. Apró bodrok,
mint a fodrok köddé válnak.
Fájna nékik talán mégis?
Újra élnek  hogyha éj lesz,
ágas-bogas csillag képben,  
színaranyban.
Át a parton, túl  a  fényen
pillanat van. Elvarázsol.
Gyémánt kavics, sok-sok apró pici mécses.
Él, ha lángol, remeg táncol, utóléred.
 Mérföldkő lesz az a lépés.
Mer a lépted, ott nyomot hagy.
Ha leméred, meg is érted  a Holnapot.
Tudatodban megidézed, ott ragyog.
Szinte fáj is, még a vágy is csalogat.
Összeszorít szívet lelket, hasogat.
Mégis, mégis  jó az érzés, hadd fájjon.
Vér az érben mindig szívhez találjon.