Krucsó Karcsi emlékére
Megint szomorú lesz sajnos majd az álmunk,
Hiszen nemrég meghalt egyik jó barátunk.
Úgy hittük nagy baj nincs, fontos dolgok rendbe',
Fájón, váratlanul ment fel így a mennybe.
Mi már barátokká váltunk nagyon régen,
Közösen ragyogtunk tudományos égen.
Geofizikai Kutató Intézet,
Nékünk ott volt munkánk, ott zajlott az Élet!
Geofizikának fontos tudománya,
A Föld titkainak nagyon sok talánya.
Tudósok kellenek, tudományos elmék,
Kutatás irányát kell, hogy megtervezzék.
És kell hozzá így sok, jó szakmájú sereg,
Gépeket javító, szerelő emberek.
Mi voltunk e csapat szorgalmas tagjai,
Így teltek életünk mozgalmas napjai.
Csapatunk tagja volt”Csocsi” Krucsó Károly,
Szerelő kocsija egy országjáró páholy.
Kutató táborok az ország minden részén,
Javított, szerelt majd visszajött a végén.
Homonna utcában voltak a műhelyek,
És szerelő, javító műszaki „Istenek”.
Hát így lett belőlünk egy összeforrt csapat,
Nagy családdá váltunk hosszú évek alatt.
Majd mindent felkutattak, így lett hát a vége,
A csapatot elküldték, a szerszám letéve.
A pénz kellett nagyon, tétlenséget unták,
Ezért így mindenki máshol talált munkát,
Öten maradtunk kik találkoztunk néha,
Összejöttünk ritkán, múltunk volt a téma.
Családok, gyerekek, megváltozott élet,
Nevettünk, mulattunk, ragyogott a Lélek!
Öt éve Csocsinak meghalt Tündikéje,
Felesége, társa, édes szenvedélye.
Csocsi nem tudott még, se mosni se főzni,
Háztartást vezetni, fájdalmat legyőzni.
Vigasztaltuk sokat, múljon el a Bánat,
De sajnos mi nem tudtunk tenni csodákat,
Jött a hír váratlan, hogy életének vége,
Kevés a barátok segítő Reménye!
Kedves Karcsikánk, ha karodat kitárod,
Ölelheted Tündit, nemcsak visszavárod.
Boldog vagy, Veled van, úgy mint akkor, régen,
Már együtt ragyogtok végleg fenn az Égen!
Megjegyzés: Krucsó Károly emlékére