Tollas: Ágak (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Ágak

Sovány ágak éhesen
mennek a télnek,
pedig szolgáltak,
nem heverésztek.
Micsoda élet!
Az ágak mind
letörnek!
Látjátok ezt?
A semmibe fognak ezek
belehalni.
Mert a semmi gyötri őket,
míg otromba nevetéssel
kimondja az utolsó szót.
Hitüket még őrzik: tavasz
lesz a fehér tél után,
s a friss bimbók új
reményeket nyitnak,
melyek áradók.
És újra él a hit,
a remény, a szeretet.
Márpedig, e három
számukra az élet.
Az ezüst szárnyú
hópelyhek játékos
jókedvvel szállnak
le a földre, és okos
mosolyt látni az arcukon.
Micsoda élet!
Az ágak ilyenkor álmot
látnak, szépet.
Egészen más, mint amit
én ismertem azelőtt.
Vidám mosoly ült az
ágak arcán: reggeli
asztalhoz ülhettek
ébredés után.
Micsoda élet!
Nemcsak éji remény volt,
mely erősíti a hitet,
együtt ébredt akkor
hit, a remény, szeretet:
s ahol e három együtt van,
élhet az ember:
jólétben boldogan!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/154284