Anyámnak
Bennem élnek tovább a gének,
hitet is te adsz, ha sokszor félek,
és összekuporodva-bújva vágynak
a sejtek kezed melegére, melyet
amíg élek, soha-soha el nem felejtek.
Hallom a dalt is, ahogy énekelsz,
nyugtatod álmom azon a nyűtt díványon,
ahol még Te is, szinte gyerekfejjel
vártad a reggelt, hogy felkelsz,
és megfőzöd nekem a tejeskávét.
Azóta imádom a cikória illatát.
Szinte orromban érzem,
ha emlékeimben megidézem,
és a gyermekkor újra így talál.
(Hogy hűljön, ma kicsit tovább várnék...)
Őszök dere ráfolyt dús, ében hajadra,
összekuszálódtak a gyönyörű szálak.
Kevésszer hallgattam anyám intő szavadra,
de álmaimban mindig csak kacagva,
kibontott hajjal, hozzám szaladni látlak.