(J)ég veled, tél
messze tekint fázva
száz ága a fának
ledobta páncélját
és köszön a mának
idén újra tél van
helyre állt hát a rend
elkényelmesedtünk
zúzmara vár ma lent
ragyogva szól a hó
később kisüt a Nap
karcol mindent a jég
szikrákat vet a fagy
hűvös szellő kering
odafent valahol
hajlanak a fenyők
új élet dala szól
virágba borulna
ha majd reményt talál
nem sejti, hogy ismét
kopogtat a halál
január