Múzsa
Arámi, te vagy a Múzsám:
ápolgatsz, és vigyázol rám,
utad közös az enyémmel,
köszöntelek verseimmel!
Fényben éled életedet,
nekem adod szerelmedet,
együtt boldogok lehetünk,
Árkádiában megélünk.
Tőled kapom az ihletet,
és én írom a verseket,
segítséget tőled kapok:
az Olümposzra feljutok.
Engem fognak ünnepelni,
jó verseket fogok írni,
kitűnő ihletet kapok:
arra mindig számíthatok.
Segítenek az istenek,
írhassak tökéleteset,
jó ihletet most adj nekem,
hogy írjam meg a nagy versem!
Azt már régen ígérgetem,
itt az idő: teljesítem.
kérésemmel hozzád megyek,
veled együtt sikerülhet.
Járjuk ketten azt az utat,
mely a siker felé halad!
Eztán csak jó verset írok:
követnek a kritikusok.
Elégedett egy sem lehet,
nem írok tökéleteset!
azért most már elhallgatok,
s kiteszem a záró pontot.