Tavaszváró versike…

Szőlőtőkén szarka billeg,
leröppen a fagyos hóba,
kutat-keres lepotyogott
szőlőszemet, fázik lába...

Csendes tájban jeges jégtű
minden fűszál, verébsereg
nem csicsereg, csend kiabál,
hétalvó a nádas-berek.

Szürkeségben egy pont dereng,
csak sejthető!... szürke felhő
szerte oszlik, örül a Nap,
aranyat hint és csicsergő.