a megállt Utazó
csak két dolgot bánok életemben:
mit nem tettem, mikor meg kellett volna tennem
s jobban, mit lelkem ellen elkövettem
a gyermek-csillag
még egyszer fénylik végül
lámpaoltáskor
körbe evez a kör, a csend helyeződik rendbe’
szürkül a szivárvány a színlelt végtelenbe;
hegyek hasalnak el horgas alföldekre.
lobban az erdő
naplemente hevében
múlttá hamvasul
útja végén az Utazó visszanéz
de nem meglelt útján; magában fürkész:
s megmarad gondolatnak, szava anyagba vész.